
Ez az oldal bemutatja, hogyan illeszkednek az európai korvidok a tágabb varjú és holló családfába. A felső képen a Corvus nemzetség és közeli rokonok DNS-alapú törzse látható.
Az evolúciós örökség nem mindig követi a mai térképet. Szembetűnő példa erre a Corvus frugilegus és a Corvus hawaiiensis (ʻAlala): ezen a fán közel jelennek meg egymáshoz, még akkor is, ha az élő madarakat hatalmas távolság választja el egymástól.
Az alábbi madarak Európában előforduló élő korvidok. Mindig a tudományos név jelenik meg először, a közönséges név pedig az eBird/Clements névlistából származik, ahol az adott nyelv elérhető.
Élő európai korvidok
Pyrrhocorax graculus (Havasi csóka)
Ez a magashegyi faj sziklák és alpesi legelők környékén él. Sárga szálkája, pelyhesedési szokásai és a hideghez alkalmazkodó elterjedési terület jó példája a család hegyi ágának.
Pyrrhocorax pyrrhocorax (Havasi varjú)
Ez a faj nyílt legeltetett tájakhoz és tengeri vagy hegyi sziklákhoz kötődik. Európában gyakran a régebbi legelőrendszerekre utal, mivel a rövid fű és az egészséges gerinctelen élet fontos a táplálkozáshoz.
Cyanopica cooki (Kékszarka)
Ez a faj főleg az európai Ibériai-félszigeten élő madara. Elkülönült nyugati populációja azt mutatja, hogy a korvid leszármazottak milyen távol maradhatnak legközelebbi rokonaiktól.
Perisoreus infaustus (Északi szajkó)
Ez a csendes boreális erdei faj Észak-Európában él. A családi csoportok táplálékot tárolnak, és életben maradnak az öreg tűlevelű erdőkben, összekapcsolva a fajt Európa tajga örökségével.
Garrulus glandarius (Szajkó)
Ez a faj Európa egyik legnagyobb tölgyültetője. A makk télire való elrejtésével tölgyfákat terjeszt, és csendesen formálja az erdei örökséget.
Pica pica (Szarka)
Ennek a fekete-fehér fajnak hosszú farka van, és erős helyet foglal el a folklórban. Termőföldeken, falvakban és városokban virágzik.
Nucifraga caryocatactes (Fenyőszajkó)
Ez a faj a tűlevelű magvakhoz és a hegyi erdőkhöz kötődik. Magtárolói segíthetik a fenyők és más fák regenerálódását.
Coloeus monedula (Csóka)
Ennek a kis társas fajnak sápadt szeme van. Gyakran fészkel régi épületek, sziklák és fák üregeiben, így hosszú múltra tekint vissza az emberi településekkel.
Corvus frugilegus (Vetési varjú)
A Corvus frugilegus telepesen fészkel, és gyakran mezőkön és legelőkön táplálkozik. A fentebb használt filogenezisben a Corvus frugilegus a Corvus hawaiiensis (ʻAlalā) közelében jelenik meg, ami meglepő kapcsolat a hatalmas földrajzi távolság miatt.
Corvus corax (Holló)
Ez a faj az egyik legnagyobb veréb, és Európa egyik legelterjedtebb korvidja. Régi helye a mítoszokban, a nyelvben és a tájban, az egyik legerősebb kulturális kapcsolat az emberek és a korvidok között.
Corvus corone (Kormos varjú)
Ez a teljesen fekete faj Nyugat-Európa nagy részén él. A Corvus cornix-szal szoros rokonságban áll, és hibrid zónákban találkozik vele, ami miatt ez a pár fontos a modern taxonómia szempontjából.
Corvus cornix (Dolmányos varjú)
Ez a szürke-fekete faj Észak- és Kelet-Európa nagy részén helyettesíti vagy találkozik a Corvus corone-val. A kettő közötti határ egy élő példa arra, hogy a fajok korlátozása hogyan lehet fokozatos.
Források
- eBird/Clements: Madárnevek: eBird/Clements közönséges nevek, v2025.
- Jønsson et al. 2012: Phylogeny: Jønsson et al., Brains, tools, innováció és biogeography in varjak és hollók.
- BTO / Kent Wildlife Trust: Európai corvid kontextus: BTO és Kent Wildlife Trust corvid útmutatók.